„Lenn az alföld tengersík vidékin. Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpűlök ekkor gondolatban, Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától, A Tiszáig nyúló róna képe”
(Petőfi Sándor – Az Alföld)