Miként változott a közétkeztetés Kecskeméten?
Elkészíthető a finomfőzelék valóban finomra?
Gyerekkorunk kedves emlékeként idézhető fel a menza, mely egyaránt számít a közétkeztetés elsőszámú színterének, ahogyan közösségi térnek is, hisz a diákok kacagásától zeng a területe.
Napjainkban már természetesnek vesszük, hogy az intézmények biztosítják gyermekeink étkeztetését, de vajon mindig is így volt ez? Nos, ehhez egészen az 1940-es évekig kell visszamenni az időben, amikor kezdték felismerni a település vezetői, miként segíthetik a rászoruló családokat. Kezdetben zöldség- és gyümölcsexport értekezleteket tartottak a városházán, erről szól a Kecskeméti Közlöny 1941. június 25-én megjelent cikke is – részlet:
„(…) a Kereskedelmi Hivatal küldöttjei Hubay Sándor alelnök vezetésével Hegyközségi Tanács meghívására június 26-án csütörtökön Kecskemétre érkeznek és részvételükkel fél 12 órakor dr. Kiss Endre főispán elnökletével gyümölcs- és zöldségexport értekezletet tart a városháza tanácskozó termében, ahol a város vezetőin túl a termelői érdekeltségek vesznek részt.”
Ugyanebben az évben, 1941 nyarán a Turul Szövetség helyi egyesületei a pusztai tanyaközpontokon, Lakiteleken, Koháryszentlőrincen és Hetényegyházán az 1-12 éves gyermekek részére napközi otthont állít fel, ezzel is elősegítve a többgyermekes édesanyák, munkásasszonyok munkába állását. A napközi otthonokban a gyermekek részére a Dobó Katica Leánytörzs tagjai teljes ellátást biztosítanak, reggeli, ebéd, vacsoráról gondoskodnak. Tekintettel arra, egy-egy otthonban akár 100 gyermeket is gondozás alá vesznek, a Szövetség anyagi támogatást kér Kecskemét intézményeitől, nemesszívű társadalmától. A pénzbeli, zöldség-, gyümölcs- és természetbeni adományoknak köszönhetően elindul a puszták szegényebb sorsú munkáscsaládjainak étkeztetése a város támogatásával. Ezen kezdeményezésnek köszönhetően évről évre egyre több gyermek részesülhet étkeztetésben, később az iskolákban is.
Bár a támogatás egyre több és szélesebb körű lett, nem mindig volt zökkenőmentes. Az 1946-48-as időszakban sok gondot okozott a város illetékeseinek és a Szociális Felügyelőségnek az iskolai népkonyhák fenntartása, a svédek élelmiszer szállítmánya ugyanis nem érkezett meg, így élelem híján egy ideig szüneteltetni kellett az étkeztetést. Mindez azt eredményezte, 300 iskolás gyermek nem jutott napi ebédhez, se az iskolákban, s sokan sajnos otthon sem. Csenky Ferenc közbenjárásával (ki a Szociális Felügyelőség vezetője volt akkoriban) kiderült, minden tárolt élelmet az árvíz sújtotta vidékek lakosságának juttattak el, a fővárosban és környékén. A vezető általi intézkedések eredményeként, Csenky ígéretet kapott arra, mihelyt újabb élelmiszeradag érkezik, ismét megindítják az étkeztetést Kecskeméten is, hisz a város a rászorultság tekintetében egészen az élen járt. Továbbá, a népjóléti minisztériummal folytatott megbeszélések eredményeképpen a tanyavilág legszűkösebb helyein, mint a Halasi-úti és méheslaposi iskolánál addig is fenntartják a konyhákat, melyről a város és minisztérium gondoskodik. Az 1948-as év folyamán így újra elérhetővé vált a meleg ebéd sokak számára, biztos segítségként a családoknak.
1949 február elsejére immár 11 iskolában indult meg az étkeztetés. Korábban csupán a téli időszakban kaptak ebédet a tanítás helyén azon diákok, kik rászoruló, sokgyermekes családban nőttek fel. A népjóléti kormányzati gondoskodásnak hála (idézve a korabeli újságcikkből), az étkeztetési akció már egészen a tanév végéig folyamatos a halasi úti, téglagyári, köncsögi, matkópusztai iskolák területén, belterületen pedig a Kuruc-téri és a III. kerületi iskolánál. A környéken még Bugacmonostor, Szikra, Méheslapos, Városföld és Alsómonostoron volt lehetőség iskolai étkeztetésre ezen időszakban. A következő évben már 15 iskolára bővült ez az iskolák száma, így összesen 1296 gyermek részesülhetett közétkeztetésben.
Egy 1949 évben megjelent cikk alapján, Kecskemét városa jelentős összeget fordít költségvetéséből az iskolás gyermekek étkeztetésére, a népkonyhára és a szeretetházra. A korabeli újságcikkben foglaltak alapján, ötszáz iskolás tanuló kétszáz napon át való étkeztetésére százezer forintot vettek számításba, mely akkoriban rendkívül nagy segítségnek számított.
S miként oldja meg Kecskemét város vezetése a közétkeztetést napjainkban?
A klasszikus értelemben vett menza kifejezés lassacskán új értelmet nyer, hisz egyre népszerűbb a szabadszedéses étkeztetés. Mit is jelent mindez pontosan? A finnországi minta alapján indított étkeztetést Kecskeméten elsőként a Lánchíd utcai iskolában tanuló diákok próbálhatták ki, melynek lényege, hogy minden gyermek abból és annyit szedhet magának, amit épp fogyasztani kíván. Az új rendszer sikerét látva előbb az Arany János Általános Iskola, majd a Magyar Ilona Általános Iskola diákjai is megtapasztalhatják már, milyen, mikor önmaguk dönthetik el, mennyit esznek ebédre.
Az ebédet a Hírös Vendéglátó Kft biztosítja, kik az eszközök beszerzésén túl minden segítséget megadnak a diákoknak és pedagógusoknak, valóban sikeres legyen a szabadszedéses étkezés. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, jóval kisebb arányú lett az élelmiszerpazarlás, valamint, a (egyelőre felső tagozatos) diákok is felelősségteljesebben dönthetnek, mennyit szednek maguknak. Egyetlen íratlan szabály létezik: az üres tányér fontossága. Mindenki annyit szedjen, amit valóban meg tud enni, de repetázni lehet. A menü egyre változatosabb, többféle feltét, köret áll rendelkezésre, mindezek mellett állandó lekvár és kenyér, saláta, öntet, desszert választék is van.
A régi idők klasszikus finomfőzelék – paradicsomos húsgombóc – darált húsos gyümölcsszósz választékán túl ma már ugyanúgy megtalálható a menzán például a tárkonyos raguleves, eperkrémleves, mexikói sertéstokány vagy épp a csirkepaprikás is, mint bármelyik étterem étlapján.
Felelevenítettem emlékeim, és elkészítettem újra gyermekkorunk egyik legendás ételét, mai köntösbe bújtatva. Az eredmény számomra meglepően ízletes lett, felnőttfejjel már nem értem, miért ódzkodtunk ennyire tőle. Laktató, olcsó, gyorsan elkészíthető – és valóban finom!
Finomfőzelék sous vide csirkemellel
Borsó, sárgarépa, zeller, burgonya – mi baj lehet?
Ha követed receptem, Te sem fogsz csalódni, erről biztosíthatlak!
Hozzávalók:
- sárgarépa, zöldborsó, burgonya, petrezselyemgyökér / francia saláta alap
- 200 ml 10% főzőtejszín
- liszt, vaj, só, cukor
- petrezselyem, szárított zellerlevél
- csirkemell / sertéskaraj
Ezúttal mirelit francia saláta alapot választottam, amit feltettem annyi vízben főzni, ami éppen ellepi. Sóztam, borsoztam, és a sajátos íz eléréshez 2 ek cukorral is megszórtam – ez a mennyiség később még fokozható, ízlés szerint. Petrezselyemmel, szárított zellerlevéllel fűszereztem. Amint a zöldségek kezdenek megpuhulni, hozzáöntöttem a főzőtejszínt is, összeforraltam, majd ezt követően a legalacsonyabb lángon tartottam. Kóstolgassuk, ha ízetlennek érezzük, adjunk hozzá ismét a fűszerekből, sózzuk, cukrozzuk. Egy kis serpenyőben minimális vajat olvasztok, melyhez 2 ek lisztet kavarok, pici vízzel felöntve. Addig kavargatom, míg csomómentes állagot kapok, ezt hozzáöntöm a zöldséges alaphoz, folyamatosan kavargatva körülbelül 10 percig főzöm.
Tökéletesen illik hozzá a natúrszelet, sertéskarajból, vagy akár a roston csirkemell. A különösen omlós csirkehús érdekében én a szuvidálást választottam, vagyis, a fűszeres pácban vákuumozott csirkemelleket egységes 63 Celsius fokon főztem lezárva, 50 percen keresztül, ezt követően 1-2 percig mindkét oldalát aranybarnára pirítottam grillserpenyőn. Mindezt a főtt hús szuperül helyettesíti, de kitűnő választás lehet a sült csirkecomb, fasírt is.
A receptről készült videó megtekinthető TikTok csatornámon is
Kíváncsi vagyok, neked milyen emlékeid kötődnek a menzához?
Ha szeretnél még hasonlóan érdekes tartalmakat olvasni:
Kövess be a FaceBookon és Instagramon is!
