A régi/új kedvenc pásztorétel
Amikor a kellemes nyáresték (és azok nosztalgikus hangulata) csábítanak minket, ételeinket ne a fülledt konyhában, hanem szabadtéren készítsük el, előszeretettel vesszük elő ilyenkor a bográcsot is. Paprikás krumpli, chilis bab, csirkepaprikás, vörösboros marhapörkölt- elsősorban ezek az ételek jutnak eszünkbe, ha kültéri főzésről van szó, pedig megannyi változatos étel vár még ránk!
Ezúttal egy olyan ételt mutatok be, amit mindannyian ismerünk, mégis ritkán készül már manapság bográcsban. A tutajos szó hallatán kevesek gondolhatnak ételre, ám valójában a közkedvelt pásztortarhonyáról van szó, amivel szintén találkozhatunk még úttörőgombóc elnevezésként használva is.
A tutajos igazi alföldi étel, a pásztorvilágban népszerű fogás, hisz rendkívül olcsó, elérhető alapanyagokból készül. Az eredeti recept alapján: felkockázzuk a szalonnát, zsírján megdinszteljük a hagymát, lepirítjuk rajta a tarhonyát. Sóval, borssal, őrölt pirospaprikával ízesítjük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, alaposan elkeverjük, majd felöntjük vízzel (kétszer annyi vízmennyiség szükséges, mint tarhonya). A burgonyát megtisztítjuk, felkockázzuk, szintén hozzáadjuk, és addig főzzük, míg puha nem lesz. Ha minden megpuhult, és elfőtte levét, készen is vagyunk. Hogy még intenzívebb ízeket kapjunk, tehetünk bele zöldpaprikát, paradicsomot és füstölt kolbászt is, apróra vágva.
Apropó! Bács-Kiskun vármegyében egy immár elfeledett specialitás a nyárlőrinci tutajos, melynek érdekessége, az étel nem az eredeti formájában fogyasztandó, hanem összetörve, formázva. S mindezt a gyakorlatban hogyan is készítsd? Amint elfőtte a vizét, krumplinyomóval összetördeljük, hogy pürés állagot kapjunk, ekkor golyókat formázunk, így kínáljuk, savanyúsággal. Apró utómunka, mégis szinte egy teljesen új ételt kapunk, amit bátran kínálhatunk vendégeinknek, a sikere garantált.
Ha tetszett az írásom, oszd meg másokkal is, elevenítsük fel együtt a régmúlt ízeit, hisz már Móra Ferenc is megírta Bodri gulyásban, „márpedig a Bodri kutya nem azért kapja a drága jó krumplis tarhonyát, hogy csak úgy hiába lógassa a nyelvét. Meg is kell azért szolgálni emberséggel.”
